Jama

A jamák leginkább az öt buddhista erkölcstani szabályra, illetve a bibliai Tízparancsolatra hasonlítanak, és az erkölcsi viselkedés alapjául szolgálnak. Akár külön-külön, akár együtt alkalmazzák őket, ezek az erkölcsi tantételek egyetlenegy dolgot tanítanak nekünk: ne ártsunk senkinek és semminek; hiszen a szanszkrit jama szó szerinti jelentése: féken tart, visszatart. Patandzsali szerint egy jógi csak akkor bízhat abban, hogy sikeresen megtisztítja a testét és megzabolázza az elméjét, ha először megtanulja, hogyan kell úgy élni és tevékenykedni a társadalomban, hogy annak egy boldog és hasznos tagjává váljon.

A Jóga Szútra öt különböző jamát említ, amelyek közül a jóginak mindet el kell sajátítania ahhoz, hogy tovább tudjon haladni a jóga ösvényén. (Fontos megemlíteni, hogy Patandzsali idejében a jóga gyakorlói elsősorban férfiak voltak.) Az önfegyelmezés ezen elemei a következők: ahimsza (erőszak-nélküliség), szatja (igazmondás), aszétja (tartózkodás a tolvajlástól), brahmacsárja (önmegtartóztatás), és aparigraha (vágynélküliség). A későbbi írások más jamákat is megemlítenek, mint például az állhatatosság, türelem, együttérzés, erkölcsi tisztesség (megvesztegethetetlenség), szenvedély nélküliség, és a lelki tanítómester iránti őszinte odaadás.

Az Ahimsza, vagy erőszaknélküliség nem azt jelenti, hogy ha megütnek, akkor fordítsd oda a másik orcád is, vagy mondj le a húsevésről, esetleg tagadd meg a sorkatonai szolgálatot. Az erőszaknélküliség gyakorlása azt jelenti, hogy az ember a romboló tetteket és szavakat felcseréli pozitív, építő jellegű tettekkel és szavakkal, így az erőszakot és a gyűlöletet szeretetté változtatja. Az ahimsza, amit a buddhizmus helyes beszédként vagy együttérző cselekvésként ismer, a Biblia pedig az Aranyszabályként, egyszerűen és érthetően csupán annyit jelent: ne árts! Martin Luther King, Mahatma Gandhi és Őszentsége a Dalai Láma az életvitelükön keresztül mutatják be, mit is jelent az ahimsza ereje. Ahhoz, hogy a jelenben, vagyis minden pillanatban teljesen tudatosak legyünk tetteinkről, gondolatainkról és szándékainkról, komoly szorgalomra és elszántságra van szükség, és emiatt talán egyáltalán nem meglepő, hogy ez az első előírás az önfegyelmezés elemei közül, amit a jóginak tökéletesen el kell sajátítania.

Patandzsali arra kérte a jóga gyakorlóit, hogy először jól fontolják meg tetteiket (és azok következményeit) és ítéljék el mások erőszakos cselekedeteit. A következő lépés – hangsúlyozta Patandzsali –, hogy a jóginak meg kell tanulnia uralkodni a gondolatai felett, vagyis ne legyenek rosszindulatú érzései mások iránt, ne gyűlöljön senkit. Ha már ezeket magáévá tette, akkor meg kell találnia annak a módját, hogy hogyan tudja irányítani a gondolatai és cselekedetei mögötti szándékot, miközben más személyekkel tart fenn és létesít kapcsolatot. Végül pedig, magával szemben is alkalmaznia kell az erőszakmentesség elvét, vagyis együttérzéssel és jókedvvel kell szembenéznie az őt érő kudarcokkal és sikerekkel, melyek a jóga rögös ösvényén várják, valamint vállaljon teljes felellőséget mindenkori viselkedéséért.

A szatja, vagy igazmondás szintén azt jelenti, hogy ne árts másoknak. Vegyük ismét figyelembe az evilági tetteket. Hiszen ahhoz, hogy valaki gyakorolni tudja a szatja elvét (a szó szoros értelmében: hirdesse az abszolút igazságot), mindig őszinte szándékúnak kell lennie és legjobb ismerete szerint kell hirdetnie az igazságot. A jógi feladata, hogy megkeresse a saját bensőjében rejlő igazságot, és mélyreható megértésre tegyen szert a saját létével kapcsolatban, valamint gyakorolja az öntudatosság művészetét is. Azáltal, hogy az ember megéli önön igazságosságát, kimutatva azt minden gondolatában, szavában és tettében, megtisztítja testét és elméjét; a benne uralkodó sötétséget és rosszat pedig, erkölcsösségre és világosságra cseréli.

Az aszétja, vagy tartózkodás a tolvajlástól nagyon hasonlít a zsidó-keresztény hagyomány parancsolataihoz: a „ne lopj” és a „ne kívánd a te felebarátodnak házát […] és semmit, a mi a te felebarátodé” tanításokhoz. Élete során egy jógi – emlékeztet Patandzsali – soha ne vegye el mások dolgait. A Jóga Szútra nem tesz különbséget tettek és gondolatok közt. Ezért mások ötlete vagy vagyona után vágyakozni, sóvárogni és teljes szívből áhítozni arra, hogy birtokoljuk azt az adott dolgot, Patandzsali szerint teljesen ugyanolyan, mintha ellopnánk. Az is lopásnak számít, ha visszaélünk valakinek a bizalmával. Egy jógi még önmagát is meglophatja, ha megtagadja a lehetőséget, ami által megértheti eredeti önvalóját, illetve ha a helyes időben nem cselekszik megfelelőképpen. Patandzsali véleménye szerint, az aszétja gyakorlása lehetővé teszi, hogy a jógi a jelenben éljen, ezenkívül mindenek előtt azt, hogy elégedett legyen azzal, amije van, és elfogadja saját magát.

A brahmacsárja vagy önmegtartóztatás Patandzsali idejében egyenlő volt a cölibátus, vagyis a nemi önmegtartóztatás elvével és gyakorlatával. A kifejezés szó szerinti jelentése: együtt sétálni Istennel. A későbbi időkben a brahmacsárja jelentése magába foglalta az Isten vagy egy felsőbbrendű igazság előtti feltétel nélküli meghódolást, illetve a guru iránti teljes elkötelezettséget. A hajdani jógik számára a tartózkodás a nemi élettől nem jelentett mást, minthogy azt az erőt, amit a nemi életre fordítottak volna, átalakították egy magasabbrendű, lelki energiává. Ennek az energiának a segítségével, amit az önmegtartóztatás során nyertek, pedig letisztult elmére, fokozott életerőre tettek szert, ami határozottságot adott nekik és tovább ösztönözte őket, hogy bölcsen és együttérzéssel használják fel ezen energia előnyeit.

Az aparigraha vagy vágynélküliség elve egyszerűnek tűnik, amit könnyű megmagyarázni.Patandzsali óva intett mindenkit, hogy az anyagi javakhoz való ragaszkodás csupán szenvedést eredményez. Külsőleges szempontból elemezve, ha valaki olyan dolgokra vágyik, ami nincs a birtokában, vagy amire valamilyen okból kifolyólag nem tehet szert, akkor ez a vágyakozás csak eltávolítja attól a lehetőségtől, hogy megértse valódi önvalóját. Ez a vágynélküliség érvényes mind a lelki célkitűzésekre, mind az anyagi tárgyakra; mivel az aparigraha gyakorlása által a jógi pusztán a jelenre összpontosít, kevésbé érdekli az, hogy mivé válhat, és figyelmét inkább a létezésére irányítja.

Nijama

Miután a jógi megtanulja, hogyan szabályozza az őt érő ingereket és impulzusokat, valamint már képes elkerülni az ártalmas tetteket és gondolatokat, akkor a következő fok Patandzsali nyolcfokú jógalétráján az olyan pozitív irányba mutató tettek és gondolatok, rendszabályok művelése, amelyek megszabadítják az egyént a szenvedéstől, valamint segítenek abban, hogy elszakadjon a külső, anyagi világ béklyóitól. Patandzsali tanítása szerint a nijamák csakúgy, mint a jamák, egyrészt a világ fizikai, külsődleges szintjén jelentkeznek, másrészt azonban a finomfizikai, az elme és a lélek síkján is szerephez jutnak. A nijamák vagy szabályok, a követendő értékeket jelentik, és a nyolcfokú jóga következő előírásait ölelik fel: szantosa (elégedettség), tapasz (önmegtartóztatás), szvadhjája (az önvaló tanulmányozása) és isvara pranidhana (meghódolás Isten előtt, illetve az Isten iránti odaadás). Habár ma már ezt nem követelik meg, Patandzsali idejében a jógi meg kellett, hogy feleljen a fenn említett rendszabályoknak, erkölcsi magatartásnak, s pusztán ezek betartása és követése után léphetett a jógalétra következő fokára, ami nem más, mint az ászanák gyakorlása.

forrás: http://atmacenter.hu/index.php?id=194 utolsó letöltés 2010. január 25.