A tavaszi fáradtságról

A tél elmúltával, a tavasz beköszöntével gyakorta erőt vesz rajtunk az a fura nehézség érzés, amit tavaszi fáradtságként aposztrofált a tudomány. Azonban a tavaszi fáradtságot leggyakrabban a vitaminok hiányával hozzák kapcsolatba, ami mai világunkban igen csak meglepő, hiszen nagyon sokan fogyasztanak különböző vitaminkészítményeket, nagydózisú C-vitamint, és az élelmiszereink is telis tele vannak kérve-kéretlenül mindenféle vitaminokkal. Vagyis nagyon valószínű, hogy nem a vitaminok hiánya okozza a tavaszi fáradtság néven ismert problémát.

A tél sötét, hideg, az elmének nyomasztó időjárása megterheli a szervezetünket. Ráadásul mi annyira nem foglalkozunk azzal, hogy a természethez igazodjunk, hogy télen ugyanazt az aktivitást akarjuk élni minden tekintetben, mint amihez nyáron hozzászoktunk, s ami nyáron valóban helyes is. Vagyis az aktivitásunk egyáltalán nem igazodik ma már a télhez. Pedig télen sokkal többet kellene aludnunk, egészen más dolgokat kellene ennünk, és még a napközbeni pihenéseket is hosszabbra kellene nyújtanunk. Ugyan a mediterrán világban a nyári időszak nagy melegében tartják a szieszta jól ismert idejét, a szervezet más szempontból, de ugyanezt megkövetelné télen is. Persze az sem lenne jó, ha azt a kevés időt, amíg süt a Nap télen, azt is alvással töltenénk, de mindenesetre többet kellene foglalkoznunk a töltekezéssel. De mivel nem tesszük, ezért idegrendszerünk kimerültté és túlkompenzálttá válik. Ez azt eredményezi, hogy bár nem érezzük a fáradtságunkat, valójában egész télen súlyos energiahiánnyal küzdünk, de nem olyan energia hiánnyal, amit bármilyen energiaital képes lenne pótolni. A túlkompenzáltságunk állapotában még sokkal több energiát használunk el, mint különben tennénk. Egyszer, régebben már írtuk az alábbi szabályt, de nem árt néha meg-meg ismételni a használható gondolatokat:

Minél kevesebb energiánk van, annál többet pazarolunk el - minél több energiánk van, annál takarékosabban élhetünk vele.

Ebben a túlkompenzált idegrendszeri állapotban aztán egyszercsak bekövetkezik a tavasz. Több lesz a fény, kinyílnak a virágok, melegebb lesz. A szívünkbe vidámság, a lelkünkbe könnyebbség köszönt, de közben lagymatagon, elnyűttnek érezve magunkat, végtelen fáradtsággal nézzük, ahogy szemmel láthatóan nő a fű. Sokkal nehezebbnek érezzük magunkat ilyenkor, mint amilyennek egész télen éreztük. Vajon miért?

Számos alkalommal találkoztam olyanokkal, akik az idegrendszeri túlkompenzáltság állapotában jöttek le jógázni. Mit jelent ez? Amikor valaki nagyon fáradt, kimerült, de mégis teljesítenie kell, akkor vagy kávéval, vagy más élénkítő szerrel, vagy csak egyszerűen azzal, hogy felpörgeti vissza magát, újra képes helytállni. De valójában ez az állapot már nem a normál energiáinkból, hanem a nagyon féltetten őrzött energiatartalékainkból használ. Az a helyzet, hogy sokaknál ez a túlkompenzáltság már annyira természetes, hogy észre sem veszik. Lényegében a túlkompenzáltság vége mindig az, hogy valahol a kimerülés határán jön egy betegség, ami ledönti az embert a lábáról, és akkor tényleg kénytelen újratöltenie magát. Amikor egy ilyen túlkompenzált állapotban részt veszünk a jógaórán, a gyakorlatok kioltják a túlkompenzált állapotot, és az ember úgy kezdi érezni magát, ahogy tényleg van.

Ugyanez történik akkor is, amikor beköszönt a tavasz. A téli túlkompenzáltság egyszerre kialszik, és az ember ott marad a saját kimerültségével egymagában.

Mit tehetünk, hogy ez ne következzen be?

Egyrészt télen is figyelembe kell vennünk a természetünk diktálta terhelhetőségek határait.

Másrészt ne alkalmazzunk olyan szereket, amelyek szinte már doppingként, felemelik az idegrendszeri tónusunkat, mert az tovább rontja az általános állapotunkat.

Harmadrészt néhány gyakorlattal, életviteli módosítással megtámogathatjuk, segíthetjük szervezetünket az átállásban. Ezek a gyakorlatok következnek most:

1. Rendszeresen végezzünk hosszabb relaxációkat a téli és tavaszi napok folyamán, lehetőleg az étkezések után.

2. Rendszeresen végezzünk mini relaxációkat, amelyek hossza nem több, mint 2 perc. Ezeket általában olyan pillanatokba csempésszük be az életünkbe, amikor mondjuk épp nekifognánk valami tevékenységnek, vagy épp befejezünk valami ilyet. Pl. mikor beülünk az autóba és mielőtt elindulnánk, vagy mielőtt bekapcsolnánk a számítógépünket, vagy miután kikapcsoltuk stb.

3. Étkezzünk az éghajlatnak és az évszaknak megfelelően.

4. Télen ne próbáljunk a nyári fordulatszámon teljesíteni. Fogadjuk el, hogy a természet rendje szerint télen kevesebbet bírunk.

Bálint