Pénteken, már a szürkületben indultunk útnak, sötét lett, mire odaértünk a fényfüzérrel koronázott takaros házhoz. Bent barátságos meleg fogadott, jó érzés volt a tiszta illatos szobákba beköltözni a hétvégére.

Nyitókörünkben elmondtuk, ki mit hozott magával a hétvégére, aztán jógázni kezdtünk, majd 20 perces relaxációval zártuk a jógát.

Vacsorára olyan bőségét vonultattuk fel a káprázatos zöldségkrémeknek, hogy evés előtt hosszan gyönyörködtünk... És hálát adtunk érte.

Csapatunk férfitagja is elégedett volt a tartalmas vegetériánus ételekkel, többször is repetáztunk. Karma jógaként közösen mosogattunk,(később, ahogy a Sakti energiákkal telítődött, szinte egyedöl Csabi mosogatott :-) majd kényelembe helyeztedtünk és megnéztük a Titok című filmet. Hála a finom vacsorának, néhol igencsak elmélyültünk filmnézés közben, de ezt nem sajnáltuk, mert tudtuk, hogy ami fontos, azt biztosan megkaptuk. A film után fürödni mentünk, és bebújtunk hálózsákjainkba.

Reggel nekem azért voltak érzéseim itt-ott, hála a földön alvásnak (mit nem adtam volna egy jó kis ágyért) de szerencsére a többiek nem panaszkodtak.

Kimentünk a csípős reggelbe sétáló meditációra és légzőgyakorlatokra. A pránajámát a szobában végeztük, és mire a Napüdvözletbe fogtunk, felkelt a Nap, és beragyogta a tágas szobát, aranyfényben fürödve gyakoroltunk. A gyakorlás végén Csabi csodálkozva jegyezte meg, hogy milyen jó volt ilyen könnyedén gyakorolni, minden erölködés nélkül...

a reggeli bőségkására farkasétvággyal vetettük magunkat, és 3 féle lekvárral ugyancsak megpúpozva az adagot jóízüen ettünk (háromszor annyit mint odahaza...)

rövid séta következett, aztán mire lement a reggeli, jöhetett a jóga. Soha ilyen kellemes és alapos gyakorlásunk nem volt. Oldalrahajló ászanákat elemeztünk, és kontakt elemekkel , falnál, eszközökkel gyakorolva mélyítettünk. Alapvető megvilágosodások születtek: "ja, hogy ezt is lehet érezni....döbbenet...." fantasztikusan jó érzésekkel pihentünk meg a jóga nidrában.

Ebédre sült tésztát főztünk zöldségekkel, és sült céklával, fejes salátával ettük meg (Csabi csodálkozott, minek a zöldséghez saláta, de hamar rájött: azért mert nagyon finom így együtt). Kukoricás gyümölcsmorzsóká tette fel a koronát az ebédre, aztán félórás szundikálás következett.

Kis séta a környéken, majd az újságok nézegetése következett. Kivágtuk a fotókat a kívánságtáblánkhoz, Elmélyült csendben dolgoztunk, csak a környék kutyái csaholtak bele a csendbe.

Négy órakor hátrahajló ászanák tanulásával folytattuk a jógát. Itt is csodálkozó tekintetek meredtek rám: "sosem hittem volna, hogy erre képes vagyok...és hogy ez ennyire jó...." .Pránajámaként énekeltünk ( ez a dal utána a hétvégén többször felbukkant. Hol egyikünk, hol másikunk kezdte dalolni, dünnyögni, és a többiek azonnal csatlakoztak hozzá.)

Hat órakor bőségtál zöldségekkel, kis pihenő, majd a work shop következett. Furcsa kérdések kapcsán kerülek elő lelkünk mélyéről az elfeledett dolgaink, vágyaink, erősségeink.

Szemünk egyre inkább csillogott, és mire ragasztani kezdtük a képeinket, valami lelkes örömöt, eufórikus érzéseket tapasztaltunk. Valami rég elfelejtett érzés (talán gyermekkorban ilyen önfeledt az ember) vitt egyre előrébb.

Csodálatos táblák születtek. Meséltünk róla egymásnak, aztán a jól végzett munka örömével zuhantunk a matracunkba (én alig csuktam be a szememe, máris reggel lett. És semmim sem fájt, hurrá, újra tudok matracon aludni!!!)

Reggel sétáló meditáció, pránajáma (új megvilágosodásokkal), majd reggeli kásaevés, ebédkészítés után jógáztunk (soha még ennyire könnyedén: végre minden a helyére került) hosszan relaxáltunk.(én a zárókörben elhangzottakat sosem felejtem el.Sem a csillogó tekinteteket)

Összeölelkeztünk a végén mindnyájan. Mindenki többet kapott, mint amit várt,vagy elképzelt, és ezt nagy szeretettel köszöntük meg egymásnak. Lassan szedelőzködtünk, nehezünkre esett útra kelni.

De milyen jó lesz visszatérni!

2010.11.22.                                                                                                 így látta Tündi