Szatja

A jóga tanításban az igazsághoz való hűség, az igazság keresése kiemelkedő helyet foglal el. Mivel a jóga önismereti út, az önmagunkkal való őszinteség nélkülözhetetlen. Ha önmagunknak önmagunkról hazudunk, nem csak boldogtalanok leszünk a világban, de egy centit sem leszünk képesek előre lépni a jobb élet felé. Ha pedig másoknak hazudunk, akkor lehet, hogy látszólag előnyre teszünk szert, de valójában az ilyen előnyök sem fognak boldogsághoz vezetni. Ezen kívül pedig nem is egészséges hazudni, sem testileg, sem lelkileg.

Önismeret a párkapcsolatban

Önmagunk megismerése azért olyan fontos a jóga hagyomány követői számára, mert rájöttek arra, hogy a világot sem megismerni, sem megérteni, sem helyesen kezelni nem tudjuk addig, amíg önmagunkat, belső folyamatainkat, személyiségünket, vágyaink és félelmeink, valamint örömünk és boldogságunk forrását nem értjük. Hogy ezeket felderíthessük magunkban, olyan helyzeteket kell átélnünk, amelyekben próbára tevődnek képességeink, személyiségünk erői és gyengeségei. Ilyen kiváló próbatétel a párkapcsolat is. Nem kell ahhoz hegyeket megmásznunk, hogy tudjuk elég erősek és bátrak vagyunk-e. Elég, ha a párunk szemébe merünk nézni és vállalni tudjuk önmagunkat.

A párunk képes a legjobban arra, hogy megmutassa, előhozza a legnagyobb hibáinkat. Emiatt aztán sokunkban tiltakozás ébred, és le akarjuk tagadni, hogy bennünk efféle hibák lennének. Na de bezzeg a másikban, abban bizony nagyon sok hibát látunk. Ha minden alkalommal, amikor szóba kerül egy hibánk, csak vissza akarunk vágni, akkor kapcsolatunk kudarcra van ítélve. De ha egy ilyen esetben azt mondjuk a párunknak: - Tényleg ilyennek látsz? Beszéljünk erről! - akkor lehetőséget adunk magunknak, hogy önmagunkat jobbá, életünket pedig boldogabbá tegyük. Csodálatos dolog tudni felvállalni magunkat a párunk előtt olyannak, amilyenek vagyunk. Ehhez persze kölcsönösségre van szükség. Az ilyesmi nem működik csak az egyik irányba.

Amikor hazudunk neki

Nincs értelme egy olyan párkapcsolatot fenntartani, ami hazugságra épül. De különben semmilyen kapcsolatot se. Akkor miért tartanak fenn ilyen sokan mégis hazugságból "házasságokat", "baráti" kapcsolatokat, stb.? Tudnunk kell, hogy nem lehet boldogságunk forrása hazugság. Amikor egy kapcsolat hazugságra épül, a-mögött mindig valamilyen érdek húzódik. Milyen érdekek lehetnek ezek?

Pl. ha valaki másmilyennek mutatja magát, mint amilyen valójában, az azért van, mert tudja, hogy ha őszinte lenne személyiségét tekintve, talán nem túl sokan szeretnék. Ezért inkább hazudik. Azonban ha másmilyennek is mutatjuk magunkat, az emberek érzik, hogy ez nem stimmel, és ezért bizalmatlanná fognak válni. Csak az fog bízni egy ilyen emberben, aki önmagát is átveri és bízni akar a lelkében érezhető bizalmatlanság ellenére is.

Vagy pl. amikor saját magában talál az ember valami hibát, amit szégyell, vagy ami miatt önmagát is elítéli. Ha az ilyen hibákra fényt derítünk, általában heves tiltakozást kapunk cserébe. Nagyon nehéz felvállalnunk önmagunkat, ha különben végtelenül félünk attól, hogy van bennünk valami, amivel szembe kéne nézni. Valódi rettegős érzés. S amikor ismét sikerül kikerülnünk agresszióval, vagy egy újabb hazugsággal a lelepleződés veszélye alól, diadalittassá válunk, és elhisszük magunknak, hogy sikerült megúsznunk, pedig igazából nem. Mivel legtöbbször hiába a kapálózás, csak hisszük, hogy meggyőztünk bárkit, de rajtunk kívül mindenki tudja, hogy nem.

Hazudunk, mert gyávák vagyunk vállalni magunkat.

Hazudunk, mert megalkuszunk.

Hazudunk, mert azt hisszük, elveszítünk valamit, ami már rég nem a miénk, ha hazudnunk kell érte.

Hazudunk mert önzők vagyunk.

Hazudunk, mert nem vagyunk képesek szeretni. Mert ha képesek lennénk, akkor fájna minden szó, amit a másiknak hazugsággal mondunk. És ha fáj, akkor hagyd abba a hazugságot most!

Az igazság most fáj, a hazugság örökké.

A legtöbben hazudnak pl. egy olyan esetben, amikor megcsalják a párjukat és ezt a legtermészetesebbnek is gondoljuk. Azonban a hazugság ebben az esetben nem itt kezdődik. Ha csak nem valami komolyabb lelki betegség vagy aberráció van a háttérben, ami különben kezelést igényel, akkor a megcsalás már jóval azelőtt elkezdődött, mint ahogy az konkrétan meg is történt, és a pár együtt felelős érte. Soha nem csak az egyik fél. Klasszikusan a megcsalt sérül jobban lelkileg, azonban a lelki megsérülés már sokkal előbb megtörtént a másikban, vagy mindkettejükben, csak nem vettek róla tudomást. Ha azt akarjuk, hogy ne következzen be az a pillanat, amikor már elvesztettük a másikat magunkban és egy új kapcsolatról vagy kalandról kezdünk ábrándozni, legyünk éberek, és vegyük észre a problémákat, majd őszintén beszéljük meg őket! Vegyük rá a párunkat, hogy ő is őszntén álljon a kérdéshez! Mielőtt még kiszeretnénk a másikból, érdemes nyíltan megoldani a problémáinkat.

Sokan, ha már megtörtént egy ilyen eset, azért titkolóznak, mert nem akarnak fájdalmat okozni a párjuknak. Csak egy kis kaland volt - nyugtatgatják magukat. Mit tegyen az az ember, aki már megcsalta a párját? Legyen őszinte, és mondjon el mindent? Vagy hallgasson örökké?

Nos először is ha nem akarja elhagyni, akkor legyen őszinte. Sokszor a fájdalom az, ami észhez téríti az embert és ráébreszti arra, hogy milyen hibákat követett el. A megfigyelések szerint a legtöbb kiderülő megcsalás után, amikor a párok meg tudták beszélni a helyzetet, sokkal erősebb kötődés alakult ki, mint annak előtte. Azonban a megoldásig hosszú út vezet, néha hónapok vagy évek kellenek ahhoz, hogy végül minden a helyére kerüljön. De ahhoz is hónapok és évek kellettek, hogy elromoljon, úgyhogy ezt az időt szánjuk rá.

Ha azonban úgy dönt, hogy el akarja hagyni a párját, akkor ne az legyen az ürügy, hogy van valaki már a képben, hiszen az már csak a többi probléma végeredménye. Segítse azzal párját, mielőtt elhagyja, hogy felszínre hozzák azokat a problémákat, amelyek miatt most szakítani kénytelenek.

De mindig el tudjuk fogadni az igazságot?

Sajnos nem. Számos olyan esetről tudok, amikor a pár egyik fele őszinte szeretne lenni, de a másik nagyon fél az igazságtól, nagyon nehezen néz szembe a problémákkal. Ilyenkor komoly feladat hárul ránk. Meg kell tudnunk győzni a párunkat arról, hogy bízzon bennünk, bízzon a kapcsolatban. Ez azonban nem könnyű, mivel a bizalmat nem lehet kérni, csak kiérdemelni. Ráadásul ha valakiben valamilyen gyermekkori sérülés, vagy minta uralkodik, nem fog puszta kérésre egyszerre bízni. Forduljunk segítségért ilyenkor egy terapeuta felé!

Megtörténhet az is, hogy azért hazudunk, mert rossz hírt kellene közölnünk, vagy egyszerűen nincs merszünk elmondani a balekságunkat, vagy gyengeségünket, vagy mások hibáit. Esetleg nem a párunk elvárásai szerint cselekedtünk és ez az, amit titkolunk. Ez is gyávaság, s ugyanakkor egyben a kapcsolatban uralkodó bizalmatlanságot is mutatja. Ha nem merünk rossz hírt közölni, az azt jelenti, hogy félünk a másik reakciójától, félünk attól, hogy a rossz hír hozóját "lefejezik". Amikor pedig nem úgy cselekszünk, ahogy a párunk elvárná és mégis azt hazudjuk, hogy úgy cselekedtünk, akkor tudnunk kell, hogy nem csak bennünk van a hiba. Miért vagyunk gyávák másként cselekedni, vagy ha cselekedni nem is, de vállalni azt? Azért mert a párunk uralkodik a kapcsolatban, s egy uralkodónak nem szívesen mondunk nemet, inkább hazudunk, mert félünk a következményektől.

Pedig ha őszinték lennénk, és kiállnánk magunkért, sokkal erősebb és békésebb kapcsolatban élhetnénk. Milyen kapcsolat az, ahol az egyiknek mindig be kell hódolni a másik akarata előtt? Az nem párkapcsolat.

Hazugságok helyett

Azt gondolom, hogy csiszolgassuk inkább magunkat. Váljunk olyan emberré, aki szerethető mások számára, és ne csak mutassuk ezt, és akkor nem kell olyannak hazudnunk magunkat, amilyenek nem tudunk lenni sem erővel, sem akarattal.

Ha egy kapcsolat hazugságra épül, a hazugság építmény fenntartása miatt egyre nehezebb lesz majd kikeveredni az igazság felé, s aztán már olyan messzire kerülünk tőle, hogy vagy soha nem látjuk többé, vagy csak egy nagy csapás képes minket visszaterelni a helyes útra.. Ezt a csapást nem érdemes megvárni.

A hazugság anatómiája

Nem csak erkölcsi normák diktálják azt, hogy a hazugságot kerüljük. A testünk az igazságra van kalibrálva. A hazugság ugyanis sokkal több energiájába kerül a szervezetünknek, az idegrendszerünknek, mint az igazság. Néhány igazság szérum épp erre a folyamatra épít.

Ha hazudunk, az stresszt okoz, amely mérgeket termel a testünkben. Állandó feszültség keletkezik, hiszen a hazugságot állandóan táplálni kell, nehogy kiderüljön az igazság. Egy-egy régi hazugság képes egész nagy mértékben felemészteni egy ember életerejét. Olyanná válnak bennünk a hazugságok, mint a fekete lyukak. Csak nyelik a fényt, míg végül már majdnem teljesen kialszunk.

Hazugság esetén gyengül az immunrendszer. A betegségek könnyebben erőt vehetnek rajtunk.

Hazugság esetén gyengül a vázizmok tónusa. Testünk erőtlenné válik, amely erőtlenséget kommunikáljuk is testbeszédünkkel.

Mindezekkel ellentétben az igazság éppen ellenkező hatást vált ki. Erősít és felszabadít.

Miért gondoljuk tehát, hogy a hazugság bármilyen szempontból a segítségünkre lehet? Minden hazugsággal önmagunknak ártunk a legtöbbet. Sokkal többet, mint amekkora előnyt szerezhetünk általa.

Ezzel szemben az igazság, az igaz beszéd és cselekedet megerősíti az embert fizikailag és lelkileg egyaránt. Az az igaz ember, aki elkerüli a hazugságot a szavaiban és a tetteiben is.

Az igazság felszabadító ereje

Megtapasztalni azt, amikor önmagunk lehetünk egy kapcsolatban minden színjáték és képmutatás nélkül - ez mindannyiunk vágya. Akkor miért nem élünk így? Választhatunk. Legyünk önmagunk! Ez persze nem azt jelenti, hogy mostantól minden negatív tulajdonságunkat a párunkra kell öntenünk. Éppen ellenkezőleg. Ha tudatában vagyunk hiányosságainknak, akkor kontrolláljuk azokat és foglalkozzunk velük, hogy megszűnhessenek. Ha csak elnyomjuk magunkban, vagy elrejtjük a másik elől, akkor megerősödnek. Azonban ha nyíltan vállaljuk azt, hogy nem vagyunk tökéletesek, de társunk látja, hogy keményen dolgozunk magunkon, hogy belülről megváltoztassuk magunkat, akkor olyan erős vonzalom és kötelék alakulhat ki két ember között, amilyenre mindannyian vágyunk.

Akarattal nem tudjuk a tulajdonságainkat megváltoztatni. Ha ezt tennénk, az csak feszültséghez és komoly deformitásokhoz vezetne a személyiségünkben. Ha eldöntjük, hogy holnaptól másmilyenek leszünk, gyakorlatilag aláírtuk a szenvedésről szóló pokoli szerződésünket. De ha mindennap megteszünk mindent, hogy a negatív tulajdonságainkat megismerjük, megértsük, hogy miből fakad, és aztán azt az okot próbáljuk megváltoztatni, akkor van esélyünk arra, hogy boldogok legyünk és boldoggá tegyünk valaki mást is.

Miért választjuk a boldogtalanságot?

Valószínűleg mindenki tiltakozna az ellen, hogy az ilyesmit ő maga választaná, pedig így van.

Ma egy tanítványom azt kérdezte tőlem, hogy miért volt együtt hat évig valaki olyannal, akit nem is szeretett?

Nemrég egy másik tanítványomat pedig én kérdeztem arról, hogy végülis miért ment férjhez egy olyan emberhez, akivel az első pillanattól kezdve nem volt remény a jó életre. Az volt a válasz, hogy mert úgy gondolta, hogy azért mégis jó lesz.

Valójában hazudtak önmaguknak.

Amikor viszont hazudni kell

Nos lehet ilyen eset. Ha ezzel megóvunk másokat a szenvedéstől vagy a haláltól. Vagy épp mi magunk keveredünk ki ezáltal egy életveszélyes helyzetből. Akkor muszáj hazudni.

Ki tudja, ha hazudunk?

Mindenki. Talán azzal áltatjuk magunkat, hogy jól rászedtük a másikat, de valójában ez soha nem történik meg. Mindig önmagunkat szedjük rá. Amikor látszólag valakit becsaptunk, valójában ő saját magát csapta be. Hogyan lehetséges ez?

Milyen kommunikációs csatornáink vannak? A beszéd, a hangszín, a tónus, a beszédünk ritmusa, a gesztusok, a testbeszéd, a mimika. Ezek a külső kommunikációs formák. Ha valaki jól ismeri ezeknek a működését, hamar felismeri, ha valaki nem mond igazat. De valójában mindannyian jól ismerjük az efféle jeleket, csak nem tudományosan, hanem ösztönösen. Méghozzá azért, mert saját magunkon megtapasztaltuk, milyen jeleket adunk le a hazugságok idején. Ha figyelünk az ösztöneinkre, azok elárulják a hazudozót. Azonban még ilyenkor is meggyőzhetjük magunkat arról, hogy a hazugság igaz. S akkor önként és dalolva sétálunk bele a csapdába.

A jóga tanításban központi szerepet kapott az elme megismerése, az elme felett szerzett kontroll. Nagyon érdekes, hogy amikor egy csoport ember összejön, akkor létrejön egy kollektív elme-mező, amely az adott csoportban résztvevők elméjének bizonyos fokú együttrezgését jelenti. Ez megtörténik egy párkapcsolatban, egy családban, a munkahelyen és a baráti körben is. Ebben a kollektív elme-mezőben a külső kommunikációs csatornák alatt aktív kommunikáció zajlik, amely csak kevesek számára tudatos. Ennek ellenére mindannyian tudunk a másikról mindent. Nem feltétlenül részletekbe menően, de a legfontosabbakat igen. Ha képesek vagyunk ráhangolódni erre a mélyebben futó kommunikációra, akkor igazán őszintén láthatjuk az embereket olyannak, amilyenek.

Az igazság békéje

Már említettem, hogy vállalni magunkat milyen felszabadító jó érzés, különösen, ha a párunk is elfogad olyannak, amilyenek vagyunk. De ez nem lehet belenyugvás a megváltoztatandóba. Dolgozzunk magunkon, hogy lassan az igazi lényünk olyan legyen, amilyet korábban csak hazudni lettünk volna képesek magunknak.

Mit hoz egy kapcsolatban az őszinteség? Nagyfokú bizalmat. Csak ez lehet alapja egy minden tekintetben felnőtt rangú együttlétnek.

De ha egyszeriben elfogadjuk önmagunkat és vállaljuk is kifelé, megtörténhet, hogy mások ezt nem tolerálják. Előfordulhat, hogy a környezetünknek jobban tetszettek a hazugságaink, és most nem akar szembenézni a valósággal. Megtörténhet, hogy az az ember, aki hazugságaival épített fel egy életet, attól amikor őszintévé válik, elfordulnak az emberek. Ennek az az oka, hogy senki nem verhető át. Mindenki önmagát verte át. Most viszont, amikor felvállaltuk az igazságot, már nem tudnak tovább hazudni maguknak, s ráadásul szembesülnek azzal, hogy mekkora önátverők voltak. Persze, hogy elfordulnak a helyzettől. Keresni fognak maguknak olyan valakit, akivel ismét jól átverhetik majd magukat. Ebben az esetben mi, akik végül önmagunk lettünk, elveszítünk ugyan pár embert, de csak díszlet-embereket, s nyerünk helyette egy valódi életet, amit ugyan kemény munkával kell újból felépítenünk, de egyszer ezt a kemény és őszinte munkát is el kell kezdeni valahol.

De az is lehet, hogy nem ez történik. Lehet, hogy a barátaink és a párunk tényleg szeretnek, és elfogadják, sőt üdvözlik a változást. Ha ez történik, nagyon szerencsések vagyunk. Öleljük át őket és kérjünk bocsánatot a hibáinkért, és ígérjük meg, hogy mindent megteszünk azért, hogy őszintén és szeretettel éljünk.

Útravaló:

Soha ne mondj se gorombán, se kedvesen hazugságot, de mindig kedvesen mond az igazságot. Ha az igazsággal megbántanál valakit, úgy időzítsd, úgy tudasd hogy a lehető legkevésbé fájjon. De vannak igazságok, amik mindenképpen fájnak, ezt nem lehet elkerülni.. Ilyenkor ott kell állnunk a másik mellett, hogy a nehézségekben támasza legyünk. S ha már hazudtunk, mihamarabb vállaljuk, mert ez a boldogság felé vezető út.

S az igazsághoz való hűség még ennél többet is hoz majd:

SATYA PRATISTHÁYÁM KRIYÁ PHALÁSRAYATVAM

"Aki az igazsághoz való hűségben megszilárdul, annak szavai beteljesülnek."

(Patanjali J.sz. 2.36)

Bálint

forrás: Purnam Yoga & Selfness Hírlevél 30‏