Kapcsolódás

Nemcsak kislányok jöttek végül, fiúk és édesapák is jelen voltak. Volt helyük a kislányok és édesanyák között. Volt ötéves és 38 éves gyermek is. A cél közös volt.
Új alapokra akartuk helyezni a szeretetkapcsolatunkat.
Nyitókörünkben megosztottuk milyen érzelmeket hoztunk magunkkal.
Aztán összegömbölyödtünk, és képzeletben az egység eredendő állapotában ringatózva új létezésbe érkeztünk. Megszülettünk újra, és átéltük a kezdeteket: a teljes kapcsolódást az anyafölddel hengergőzéseken keresztül, a lassú leválást a biztos szilárd alaptól a négykézláb mászáson, guggolásokon keresztül. Két lábra állva már Égapához kapcsolódva megérkeztünk a két-ségek, a polaritás világába, ahol a kettőségeket egyetlen elv tartja össze: a szereteté.
A szeretet olyan, mint egy puha háló, biztonság és védelem.
Elindultunk szeretetkapcsolatokat tapasztalni, társainkon keresztül: összenéztünk, nevettünk, érintettünk, símítottunk, masszíroztunk.Megtapasztaltuk a szeretetnyelvek gazdagító, feltöltő technikáit
az érintésen, ajándékozáson, minőségi időn, szívességeken és elismerő szavakon keresztül.
Beledőltünk egymás karjaiba, önfeledt bizalommal, vezettük egymást kézzel, hanggal a térben. Sokat, nagyon sokat beszéltük is egymással, másként mint eddig valaha.
Megtapasztalhatóvá váltak a mélységek. Volt hogy nevetés gördült onnan elő, de könnyek is akadtak. A felszabadultságé, és meghatottságé.
Összebújva, ringatózva símultak össze a szülők és gyermekeik.
A letisztult mélységek fénye, nyugalma és elégedettsége puha hálóként azóta is őriz.

2012.októbere  Tündi