|
Mantrák
2013.02.01. 17:22
Szvámi Veda Bhárati:
"A mantra suhan, magasra szárnyal az egeken át a légzés szellőin, a ritkás légkörben. Az elmén túli sztratoszférában végigsiklik a fénylő kozmikus sugarakon, akár egy földi elmédre ereszkedő hullócsillag. A füledben zengő harangszó nem e föld rezéből való. Egy fényoszlop emelkedik testtartásod szilárd talajából, és a mennybe hatol. A hit itt nem hegyeket mozdít; megszilárdítja testrészeid töredékeit. Míg a földalatti barlangokban tüzek égnek észrevétlen, vulkánok robbannak, szabadon tajtékzanak a földalatti tavak és folyamok, a test sziklaszilárdan ül, és a Lélek mozog – Isten lélegzete fodrozza, pezsdíti gyöngéden a belső víztározókat. A partodat verő hullámok, a lábujjhegytől fejtetőig dagadó áramlat; ki ajkadat hajlékává teszi, a Szófia hangjában felzengő Csendes-óceáni mélységek – a barátaid ők, az örökkévalóság földjéről. Az út nem túl hosszú, csak néhány megtestesülés; az óceán nem túl nagy, csak néhány végtelen világkorszak – türelem, testvér lélek, megérkezel majd, ahogy mások is a múltban, amikor a pránák barátaiddá válnak, és mantrád a túlsó sztratoszférába suhan – az elme tudja, a túlpart közel. És tested csónakja eléri majd a földek földjét, az Igazságot és a Fényt."
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
