Szeretetnyelvek
2013.06.10. 14:55
Ha kevés az időm....akkor a legfontosabb a megfelelő szeretetnyelven tölteni a gyermekem szeretet-tanjkát:
Gyermekünk
szeretet-nyelve
Mindenkiben
van egy ‘szeretet-tank’ – egy képzeletbeli tartály, melynek meg kell telnie
szeretettel. Ha szeretetet kapunk – nyilvánuljon meg bármilyen formában is –
szeretettartályunk mutatója a „teli” állás felé mozdul el. Ha tankunk „teli”
van, akkor boldogok, kiegyensúlyozottak vagyunk, úgy érezzük, szeretnek minket.
A szeretet
begyógyítja a múlt sebeit, és megadja a biztonság, az önbecsülés és a fontosság
érzését.
Egy szó,
gesztus vagy tett az egyik emberre nagy hatással van – a másikat viszont
hidegen hagyja. Mintha más nyelveken beszélnénk. A ‘szeretet-nyelveknek’ öt,
jól elkülöníthető, felismerhető és megtanulható fajtája van: elismerő szavak,
minőségi idő, ajándékozás, szívességek, testi érintés.
A legtöbb
szülő őszintén szereti gyermekét, de ez önmagában nem elég. Meg kell tanulnunk
sajátos szeretet-nyelvükön beszélni. Figyeljük meg, hogyan fejezi ki gyermekünk
a szeretetét mások iránt! Ez a kulcs a szeretet-nyelve megismeréséhez. Jegyezzük
fel, hogy mit kér tőlünk, illetve mit ad leggyakrabban. Kérései szorosan
összefüggenek a saját szeretet-nyelvével, éppúgy, mint az, amit nagyra értékel
és méltányol bennünk.
Az a
gyermek, aki szívesen segít a kisebb testvéreinek, valószínűleg a „szívességek”
szeretet-nyelvét beszéli. Ha gyermekünk gyakran megdicsér, hogy milyen jól áll
a ruhánk, vagy milyen finom ételt készíttetünk, ez arra vall, hogy az „elismerő
szavak” nyelvét érti. Ha hálásan fogadja az ajándékot, ha megmutatja
másoknak is, és elmondja, mennyire örül neki, ha vigyáz rá, feltűnő helyre
teszi a szobájában, és gyakran játszik vele, akkor feltehetőleg az „ajándékozás”
az ő szereret-nyelve. Ha gyermekünk értékeli a mindennapos szívességeket,
tudhatjuk, hogy ezek érzelmileg fontosak számára. Ha gyermekünk rendszeresen
felajánlja segítségét, az arra utal, hogy így akarja kifejezni a szeretetét,
tehát minden bizonnyal ez az ő szeretet-nyelve.
1. Elismerő
szavak - A legtöbb szülő túl kritikus a gyermekével szemben. Ha folyton
bíráljuk szavait és viselkedését, annak egész életére kiható romboló hatása
lehet. Határozzuk el, hogy a következő héten minden alkalmat megragadunk, hogy
megdicsérjük őt. Naponta legalább kétszer szóljunk hozzá az elismerés nyelvén.
2. Minőségi
idő - Hajoljunk le gyermekünkhöz, és fedezzük fel, mi érdekli, milyen is ő
valójában. Minden nap legalább néhány percnyi minőségi időt fordítsunk
külön-külön minden gyermekünkre- Helyezzük ezt fontossági sorrendünk élére.
3. Ajándékozás
- A túlzott mértékű ajándékozás értelmetlen, és hamis értékrendet alakíthat
ki a gyermekben. De a gondosan megválasztott ajándékok, melyeket olyan
megerősítő szavak kíséretében adunk át, mint például: „Szeretlek, ezért hoztam
ezt neked” – hozzájárulhatnak gyermekünk szeretetigényének betöltéséhez.
Legközelebb, mikor ajándékot adunk neki, szóban is fejezzük ki a szeretetünket.
4. Szívességek
- Gyermekeink szüntelenül szolgáló cselekedeteinkben részesülnek.
Válasszunk egy olyan feladatot, amely különösen is fontos valamelyikük számára,
és mondjuk el neki, hogy ez szeretetünk jele. Tanuljunk meg új ismereteket vagy
készségeket, amivel még eredményesebben betölthetjük gyermekeink szükségleteit.
5.Testi
érintés - Az ölelés, a simogatás és a dédelgetés igen fontos a gyermek
érzelmi egészsége szempontjából. Minden gyermekünknél életkorának és igényeinek
megfelelően alkalmazzuk a testi érintést. Ahogy nőnek, egyre tapintatosabbnak
kell lennünk e téren, de továbbra is szükségük van szeretetet kifejező
érintéseinkre.
-
Ha
felismertük gyermekünk szeretet-nyelvét, használjuk rendszeresen a vele való
kapcsolatunkban, de a többi négyet se hanyagoljuk el, mert ezek is sokat
elárulnak szeretetünkről.
Beszéljük
meg a gyermekeinkkel az életkoruknak megfelelő szinten, hogy milyen fontos
felismernünk egymás szeretet-nyelvét. Bátorítsuk őket saját szeretet-nyelvük
felfedezésére, és mondjuk el nekik, melyik a legfontosabb kifejezési mód a mi
számunkra. Ha szeretetvágya betöltetlen marad, akkor előfordulhat, hogy
felrúgja a szabályokat, így mutatja ki haragját szülei iránt, akik nem adják
meg neki azt, amire szüksége van. A kisgyermekek és a kamaszok helytelen
viselkedésének hátterében leggyakrabban az üres szeretet-tank áll. (A
felnőttekre is igaz ez. A házaspárok gyakran úgy próbálnak biztonságérzetre
vagy önbecsülésre szert tenni, hogy nyomást gyakorolnak egymásra, vagy
manipulálják egymást érzelmi szükségleteik betöltésére.)
Gary Chapman: Egymásra hangolva
(A könyv tartalmának összefoglalása)
Első
szeretet-nyelv:
Elismerő,
dicsérő, bátorító, kedves és szelíd SZAVAK
Az elismerő
és dicsérő szavak a szeretet hathatós közvetítői. Minél egyszerűbb és
közvetlenebb, annál kifejezőbb: „Remekül áll rajtad ez az öltöny!” „Nagyon
jólesett, hogy este elmosogattál.” „De jó, hogy kivitted a szemetet!”
Közvetett
úton is adhatunk megerősítést, mikor társunk távollétében mondunk róla dicsérő
szavakat. Ha
véletlenül tudomására jut, nem várt örömben és megerősítésben lesz része.
Mondjuk el társunk édesanyjának, hogy milyen nagyszerű feleség a lánya, aki
erről bizonyára értesülni fog, s bátorítást jelent számára szeretetünknek ez a
megnyilvánulása. Ragadjuk meg az alkalmat, ha társunkat dicsérhetjük mások
előtt az ő jelenlétében. Ha nyilvános elismerést kapunk valamilyen
teljesítményünkért, feltétlenül osszuk meg az érdemet házastársunkkal. Írásban
is kifejezhetjük megbecsülésünket. A leírt szavak előnye pedig az, hogy újra és
újra elolvashatjuk őket.
A dicséret
mellett bátorító szavainkkal is elismerésünket fejezhetjük ki.
Ne feledjük,
nem arról van szó, hogy nyomást gyakoroljunk házastársunkra saját akaratunk
elérése érdekében. Abban kell bátorítanunk őt, ami iránt érdeklődést és
fogékonyságot mutat. A bátorításhoz empátiára van szükség, arra a képességre,
hogy a társunk szemszögéből lássuk a világot. Meg kell értenünk, hogy ő mit
tart fontosnak.
Kedves és
Szelíd szavak
Nem mindegy,
hogy milyen formában fejezzük ki vágyainkat. Ha követelések formájában hozzuk
társunk tudomására, azonnal elillan a meghittség, és fal emelkedik közénk.
Kéréseink nagyobb valószínűséggel találnak meghallgatásra, mert útbaigazítást
adnak, nem pedig ultimátumot.
Szánjunk rá
időt, hogy házastársunk megoszthassa velünk álmait, vágyait és ambícióit.
Próbáljuk beleélni magunkat az ő helyzetébe, s őszintén és szeretettel
bátorítsuk őt törekvéseiben.
Kéréssel,
javaslattal és útmutatással forduljunk társunkhoz, ne követelés, ultimátum,
vagy fenyegetés áradjon szavainkból! Kedves, meghitt, bátorító szavak végtelen
sokasága áll rendelkezésünkre. Nyissunk egy jegyzetfüzetet „Elismerő szavak”
címmel, melyben összegyűjthetünk minden olyan módszert, kifejezést, amely
megerősítést és bátorítást jelent társunk számára. Sokat segíthet az az
egyszerű módszer is, hogy a házastársak mindketten listát készítenek azokról a
dolgokról, amelyeket nagyra értékelnek egymásban. Azután kétszer egy héten a
listájuk alapján szóban is megdicsérik egymást.
Második
szeretet-nyelv:
MINŐSÉGI IDŐ
Amikor csak
egymásra figyelünk, vagy közös tevékenységekben veszünk részt, azt fejezzük ki,
hogy valóban törődünk egymással és élvezzük egymás társaságát.
A „minőségi
idő” lényege az együttlét. Az együttléthez elengedhetetlen az egymásra
irányított figyelem. Sok házaspár összetéveszti a fizikai közelséget az
együttléttel. Jóllehet egymás közvetlen közelében élnek, mégis távol vannak
egymástól. Ha a férj a televíziós sportközvetítést nézi, miközben a feleségéhez
beszél, nem szán rá minőségi időt, mert a figyelme nem teljesen rá irányul.
Akárcsak a
szóbeli elismerésnek, a „minőségi idő” nyelvének is számos változata
lehetséges. Az egyik leggyakoribb „nyelvjárás” a meghitt beszélgetés.
Ezen azt a bensőséges párbeszédet értem, melynek során két ember meghitt és
zavartalan légkörben megosztja egymással élményeit, tapasztalatait,
gondolatait, érzéseit és vágyait. A legtöbben, akik arra panaszkodnak, hogy
házastársuk nem beszélget velük, nem arra gondolnak, hogy a másik soha nem szól
egy szót sem. Arra utalnak, hogy társuk nem szán időt a figyelmes és bizalmas
beszélgetésre. Ha társunk a „minőségi idő” szeretet-nyelvét beszéli, az ilyen
beszélgetések nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy érezze szeretetünket.A meghitt
beszélgetés nem azonos az első szeretet-nyelvvel. Az „elismerő szavak”-nál az a
fontos, amit mondunk, itt viszont a másik meghallgatásán van a hangsúly.
Megszoktuk,
hogy a problémákat elemezzük és megoldásokat keressünk rájuk. Elfelejtjük, hogy
a házasság kapcsolat, nem pedig egy megoldandó probléma vagy egy elvégzendő
feladat. A házastársi kapcsolatban együtt érző és értő meghallgatásra van
szükség. Csak akkor kell tanácsot adnunk, ha társunk ezt kéri tőlünk, de akkor
sem lekezelően. A hallgatás művészetének elsajátítása éppoly nehéz lehet, mint
egy idegen nyelv megtanulása, de megéri a fáradságot. Különösen akkor, ha
társunk elsődleges szeretetnyelve a „minőségi idő”, ezen belül pedig a meghitt
beszélgetés.
Néhány gyakorlati
javaslat:
1. Tartsunk
fenn szemkontaktust, miközben társunk beszél. Ez megóv attól, hogy
elkalandozzanak a gondolataink, és azt fejezi ki, hogy teljes figyelemmel
hallgatjuk őt.
2. Miközben
társunkat hallgatjuk, ne foglalkozzunk semmi mással. Tartsuk szem előtt, hogy a
„minőségi idő” azt jelenti, hogy osztatlan figyelemmel fordulunk a másik ember
felé. Ha épp valami olyasmit hallgatunk, olvasunk vagy csinálunk, ami leköti a
figyelmünket, mondjuk meg őszintén és barátságosan. Valahogy így: „Látom, hogy
beszélni szeretnél velem, és nagyon érdekel, hogy miről van szó, de nem akarlak
fél füllel hallgatni. Ha tudsz várni tíz percet, befejezem, amit csinálok, és
csak rád figyelek.” A legtöbb házastárs méltányolni fogja ezt a kérést.
3.
Figyeljünk az érzésekre. Tegyük fel magunknak a kérdést: „Milyen érzelmeket él
át most a társam?” Ha megtaláltuk a választ, adjunk visszajelzést. Például: „A
szavaidból úgy veszem ki, hogy csalódott vagy, mert…” Ezzel esélyt adunk neki,
hogy tisztázza a saját érzéseit, másrészt értésére adjuk, hogy figyelmesen
hallgatjuk, amit mond.
4. Figyeljük
meg a testbeszédét. Az ökölbe szorított vagy remegő kéz, a könnyek, az
összevont szemöldök és a szemmozgás útba igazíthat a másik érzelmeit illetően.
Néha a testbeszéd üzenete egészen más, mint amit a szavak közvetítenek.
Kérdezzünk rá, hogy biztosak lehessünk abban, mit gondol és érez a társunk.
5. Ne
szakítsuk félbe. Ha osztatlan figyelemmel fordulunk társunk felé, akkor
tartózkodnunk kell az önvédelemtől és a vádaskodástól, vagy attól, hogy
ellentmondást nem tűrően hangoztassuk a saját álláspontunkat. Az a cél
vezéreljen, hogy megismerjük egymás gondolatait és érzéseit, nem pedig az, hogy
magunkat védjük vagy helyreutasítsuk egymást.
Az
önkifejezés nehézséget jelent azok számára, akik olyan családban nőttek fel,
ahol a gondolatok és érzelmek kifejezése kedvezőtlen fogadtatásban részesült.
Az élet
minden eseménye érzelmeket, gondolatokat, vágyakat és végül cselekvéseket vált
ki belőlünk. A meghitt beszélgetés azt jelenti, hogy mindezt megosztjuk
egymással.
Az új
viselkedésforma megtanulásának egyik módja, ha naponta meghatározott időben,
mindketten elmesélünk három dolgot, ami aznap történt velünk, s megosztjuk az
ezekkel kapcsolatos érzelmeinket is. Ez a jól működő házasság karbantartásának
alapvető feltétele. Ha ezt a minimális programot sikerül megvalósítanunk,
idővel egyre szabadabban és oldottabban nyílunk meg egymás előtt.
A „minőségi
idő” szeretet-nyelvének egy másik változata a közös tevékenység. A
hangsúly az együttléten van, és a közös tevékenységen, mikor teljes
figyelmükkel egymás felé fordulnak. A közös tevékenység bármi lehet, ami az
egyik vagy mindkét házasfelet érdekli. Nem azon van a hangsúly, hogy mit
csinálnak, hanem azon, hogy miért. Az a cél, hogy közös élményben legyen
részük, és átéljék azt a felemelő érzést, hogy: „Törődik velem. A kedvemért
szívesen megteszi azt, ami nekem fontos.” Sokan vannak, akik számára a szeretet
ezen a nyelven beszél a legékesszólóbban.
A közös
tevékenységek skálája igen széles. Kertészkedés, bolhapiac látogatása,
régiségek vásárlása, zenehallgatás, piknik a természetben, nagy séták vagy akár
egy közös nagytakarítás csak az érdeklődésünk és a vállalkozó kedvünk szab
határt a felsorolásnak.
Harmadik
szeretet-nyelv:
AJÁNDÉKOZÁS
A szeretet
látható jelképei, az ajándékok némelyek számára különösen is fontosak. Vannak,
akik az esküvő után többé le sem veszik az ujjukról a jegygyűrűt. Mások
egyáltalán nem hordják. Ez is azt mutatja, hogy az emberek különböző
szeretet-nyelveket beszélnek. Akinek az ajándékozás az elsődleges
szeretet-nyelve, az nagy becsben fogja tartani a társától kapott gyűrűt. Az
évek során kapott többi ajándékot is féltve őrzi, mint társa szeretetének
megnyilatkozásait. Ajándékok, azaz látható jelképek híján talán nem is lenne
biztos a szeretetében.
Az adni
vágyás a szeretet lényegéhez tartozik, és minden szeretet-nyelvben szerepet
játszik, de vannak, akik számára legékesszólóbban a szeretet látható jelképei,
az ajándékok beszélnek.
Az ajándék
értékét a mögöttes szándék adja. Ha nem tartunk különösebben értékesnek egy
ajándékot, gondoljunk az ajándékozó szándékára, és az ajándékban szeretetének
és figyelmességének jelét lássuk meg.
Ajándékot
lehet vásárolni, találni vagy készíteni. Mikor a férj leáll autójával az út
szélén, hogy leszakítson egy vadvirágot a feleségének, szeretetét fejezi ki,
persze csak akkor, ha felesége nem allergiás a vadvirágokra. Egy gyönyörű
üdvözlőlap is kedves ajándék lehet, de aki nem engedheti meg magának, hogy erre
pénzt költsön, az saját kezűleg is készíthet egyet minden kiadás nélkül. Végy
ki egy papírlapot a munkahelyi papírkosárból, hajtsd össze középen, fogj egy
ollót, vágj ki a papírból egy szívet, írd rá, hogy „szeretlek”, majd írd alá a
nevedet. Nem az ajándék értéke számít. De mit tehet az, aki ehhez nem szokott
hozzá: „Én nem vagyok egy ajándékozó típus. Engem sem halmoztak el
gyerekkoromban ajándékokkal. Sohasem tanultam meg, hogyan kell ajándékot választani
valakinek. Nekem ez túl nehéz.” Semmi baj, hiszen ez a felismerés a legjobb
kiindulópont ahhoz, hogy megtanuljuk szeretetünket kifejezni. Miután
felfedeztük, hogy házastársunk szeretet-nyelve eltér a mienktől, vágjunk bele
az új nyelv megtanulásába. Ha az a ő elsődleges szeretet-nyelve az ajándékozás,
könnyű helyzetben vagyunk: ez a legkönnyebben elsajátítható szeretet-nyelv.
Hogyan is
kezdjünk hozzá? Írjuk össze azokat az ajándékokat, melyeket társunk őszinte
örömmel fogadott az évek során – akár tőlünk, akár másoktól kapta. A felsorolás
alapján lesz némi elképzelésünk arról, hogy milyen ajándékokat kedvel. Ha nem
tudjuk kiválasztani a megfelelő ajándékot, kérjünk segítséget egy családtagtól,
aki jól ismeri a társunkat. Olyan ajándékot válasszunk, aminek az ára és a
beszerzése nem megterhelő számunkra, és amit szívesen adunk. Nem kell
különleges alkalomra várnunk. (Ha többnyire kritikával fogadja az
ajándékainkat, és mindig talál valami kivetnivalót bennük, akkor szinte biztos,
hogy nem az ajándékozás a legfontosabb szeretet-nyelv számára.)
Aki szívesen
költekezik, annak nem okoz gondot, hogy ajándékokat vásároljon a házastársának.
Aki azonban inkább takarékoskodni szeret, az nagy belső ellenállást érezhet
magában a szeretetnek ezzel a kifejezési formájával szemben. Azonban ne
aggódjunk, ha megtakarított pénzünk kicsit megcsappan. Ez még nem pazarlás,
hiszen amit a kapcsolatunkba fektetünk bele, az többet ér, mintha
értékpapírokba tennénk a pénzünket.
Létezik egy
megfoghatatlan ajándék, amely többet ér, mint bármi, amit a kezünkbe foghatunk.
Ezt nevezem önmagunk odaajándékozásának, vagy jelenlétünk ajándékának. A
házastárs jelenléte a szükség idején mindennél többet jelent annak, akinek az
ajándékozás a szeretet-nyelve.
Aki
hasonlóan fontosnak érzi társa fizikai jelenlétét, annak azt javaslom, hogy ezt
szóban is fejezze ki. Nem várhatjuk el, hogy házastársunk olvasson a
gondolatainkban. Ha pedig így szól hozzánk: „Nagyon szeretném, ha ma este velem
lennél” – vegyük komolyan ezt a kérést. Lehet, hogy a mi szemszögünkből ez nem
tűnik olyan fontosnak. De ha elutasítjuk a kérését, azzal esetleg olyan
üzenetet közvetítünk felé, ami nem áll szándékunkban.
Negyedik
szeretet-nyelv:
SZÍVESSÉGEK
Sokan
elsősorban akkor érzik társuk szeretetét, ha tapasztalják részükről a
szolgálatkészség cselekedeteit. A cipők elrakása, a baba tisztába tevése, a
mosogatás, a kocsi lemosása, a porszívózás vagy a fűnyírás a legékesszólóbb
szerelmi vallomásként hat arra, aki elsősorban a „szívességek” nyelvén ért.
Figyelmesség, tervezés, idő és igyekezet kell hozzá, s ha pozitív hozzáállással
tesszük, akkor a szolgálatkészségnek ezek a cselekedetei valóban a szeretetünk
kifejezései lesznek.
A vádaskodás
és a követelőzés könnyen éket verhet két ember kapcsolatába. Ha állandóan
bírálgatjuk társunkat, talán beadja a derekát, és megteszi, amit akarunk, de
ebben nem a szeretete fog kifejeződni. Legfeljebb irányt mutathatunk a
szeretetnek: „Szeretném, ha lemosnád a kocsit.” – de kényszerrel nem megyünk
semmire. Minden nap újra és újra el kell köteleznünk magunkat a szeretet
mellett. Ennek legmegfelelőbb kifejezését úgy adhatjuk, ha utasítás helyett
kérünk, és figyelembe vesszük egymás kéréseit. Kérjünk társunktól részletes
útmutatást kérése teljesítéséhez, s ennek megfelelően cselekedjünk.
Ötödik szeretet-nyelv:
TESTI
ÉRINTÉS
A kézfogás,
a csók, az ölelés, a szexuális érintkezés – mind-mind a szeretet kifejezésének
eszköze. Akik számára a fizikai érintés a legkifejezőbb szeretet-nyelv, ennek
hiányában nem biztosak társuk szeretetében.
A fizikai
érintés létrehozhat vagy megszakíthat egy kapcsolatot. Közvetíthet gyűlöletet
és szeretetet is, sőt annak, akinek az az elsődleges szeretet-nyelve, a testi
érintés sokkal kifejezőbb, mint maga a „gyűlöllek” vagy „szeretlek” szó. A
pofon minden gyermeket sért, de megsemmisítő erejű lehet annak, akinek a „testi
érintés” az elsődleges szeretet-nyelve. Egy gyengéd ölelés szeretetet közvetít
minden gyermek felé, de alapvető érzelmi szükséglet annak a gyermeknek, akinek
ez a szeretetnyelve. Ugyanígy van ez a felnőtteknél is.
A
házasságban sokféle formát ölthet a szeretetet kifejező érintés. Mivel a test
minden részén találhatók tapintásérzékelő idegvégződések, egy gyengéd érintés a
test bármely részén szeretetet fejezhet ki. Ez nem azt jelenti, hogy minden
érintés egyformán hat. Van, ami jól esik, és van, ami kevésbé. E téren a
társunk a legjobb tanítónk, hiszen ő tudja legjobban, mit érzékel gyengéd
érintésként.
A szeretetet
közvetítő érintések lehetnek teljesen közvetlenek, és teljes figyelmet
igénylőek, mint például egy hátmasszírozás vagy a nemi előjáték. De lehetnek
közvetettek és futólagosak is, mint amikor egy csésze tea kitöltése közben a
kezünk megpihen a társunk vállán, vagy ha a konyhába menet egy pillanatra hozzá
simulunk.
A szeretet
közvetett érintései kevés időt, de annál több figyelmet igényelnek, különösen
akkor, ha nem a testi érintés az elsődleges szeretet-nyelvünk, és a
családunkban sem szoktunk hozzá, hogy megérintsük egymást. Lehet, hogy társunk
számára minden vallomásnál többet mond, ha a szobán áthaladva megérintjük őt,
vagy otthonról távozóban egy futó csókot és ölelést váltunk.
Ha
felismertük, hogy társunk szeretet-nyelve a „testi érintés”, csak a képzeletünk
szabhat határt szeretetünk kinyilvánításának. Próbálkozzunk az érintés újabb és
újabb módjaival. Ha nem szoktunk nyilvános helyen kéz a kézben mutatkozni,
fogjuk meg társunk kezét, mikor együtt megyünk valahova. Könnyen lehet, hogy
örömmel fogadja ezt a szeretet-megnyilvánulást. Ha egy házaspár időnként
megcsókolja egymást, mikor kettesben autóznak, ez izgalmassá teheti az utazást.
Ha megöleljük feleségünket, mielőtt vásárolni indul, talán hamarabb fog
hazatérni körútjáról. Legyünk találékonyak a testi érintés alkalmazásában, és
figyeljük társunk visszajelzéseit. Ne feledjük, az övé az utolsó szó. A mi
dolgunk az, hogy elsajátítsuk az ő szeretetnyelvét.
Minden
házasságban vannak nehéz időszakok. Ha társunk elsődleges szeretet-nyelve a
„testi érintés”, akkor ilyenkor nincs számára fontosabb, mint hogy magunkhoz
öleljük. A szavak ilyenkor nem sokat érnek, de az ölelés együttérzésünket és
támogatásunkat fejezi ki.
A
házasságban előforduló szexuális zavarokat a legtöbb esetben nem technikai
nehézségek okozzák, hanem a betöltetlen érzelmi szükségletek.
Saját
szeretet-nyelvünk felismerése
Mikor érezzük
leginkább házastársunk szeretetét? Mi az, amire minden másnál jobban vágyunk?
Ha nem tudunk azonnal választ adni e kérdésekre, figyeljük meg a
szeretet-nyelvek negatív használatát. A házastársunk mely cselekedetei, szavai,
vagy azok hiánya okozza számunkra a legnagyobb fájdalmat? Ha például az
elmarasztaló, elítélő megjegyzései fájnak a legjobban, akkor bizonyára az
„elismerő szavak” nyelvén értünk leginkább. Elsődleges szeretet-nyelvünk
negatív használata mélyen megsebez, hiszen nemcsak érzelmi szükségleteink
maradnak betöltetlenül, hanem a számunkra legfontosabb szeretet-nyelv
fegyverként fordul ellenünk. Akinek nagy bánatot okoz, hogy ritkán kap
ajándékot a társától, az sejtheti, hogy az „ajándékozás” az elsődleges
szeretet-nyelve. Aki pedig a házastársával együtt töltött időt hiányolja
leginkább, annak számára a „minőségi idő” érzelmileg mindennél többet jelent.
További
támponttal szolgálhat saját szeretet-nyelvünk felismerésében, ha
visszatekintünk házasságunk korábbi szakaszaira, és feltesszük a kérdést: „Mit
kértem leggyakrabban a társamtól?” A válasz valószínűleg szoros összefüggésben
áll szeretetnyelvünkkel. Talán e kéréseket társunk sokszor nyaggatásnak
tartotta, holott mi szeretetvágyunknak adtunk hangot.
Egy további
szempont, mely szeretet-nyelvünkre utal, ha megvizsgáljuk, mi hogyan szoktuk
kifejezni szeretetünket. A legtöbb ember azt adja, amit maga is kapni szeretne.
Ha társunk kedvéért megteszünk bizonyos dolgokat, akkor feltételezhetjük, hogy
a „szívességek” nyelvén értünk. Ha az „elismerő szavak”szeretetet közvetítenek
számunkra, valószínűleg sűrűn alkalmazzuk társunk iránti szeretetünk
kifejezésében.
De ne
feledjük, ez a szempont csupán egy a sok közül, nem pedig a legbiztosabb
módszer. Ha például a férj azt látta apjától, hogy rendszeresen kisebb-nagyobb
ajándékokkal lepte meg a feleségét, lehet, hogy követni fogja apja példáját
akkor is, ha a saját szeretet-nyelve nem az „ajándékozás”.
Előfordulhat,
hogy valaki kétnyelvű, azaz a szeretet két kifejezési formája egyformán fontos
számára. Házastársa könnyű helyzetben van, hiszen kifejező eszközei
megsokszorozódnak.
Két olyan
élethelyzet van, melyben komoly nehézséget jelent a saját szeretet-nyelv
felismerése. Az első, mikor valakinek már régóta tele van a szeretet-tankja. A
házastársa rendszeresen és sokféleképpen fejezi ki a szeretetét, így maga sem
tudja, melyik kifejezési mód áll hozzá a legközelebb. Egyszerűen csak érzi,
hogy a másik szereti. A másik véglet az, mikor valakinek már olyan régóta üres
a szeretet-tankja, hogy nem is emlékszik, milyen volt, mikor szerették. Mindkét
esetben hasznos lehet, ha felidézzük a társunkkal való kapcsolat kezdetét
néhány kérdés megválaszolásával: „Mi ragadott meg benne, amikor annak idején
beleszerettem? Mit tett vagy mondott, amit vonzónak találtam benne?” Az
emlékezés nyomán fogalmat alkothatunk a számunkra legfontosabb
szeretet-nyelvről. A következő kérdés szintén „nyomra vezethet”: „Milyen lenne
számomra az ideális házastárs? Hogyan képzelem el a tökéletes társat?” Az
„igazi”-ról alkotott kép sokat elárul arról, hogy melyik szeretet-nyelv áll
hozzánk a legközelebb.
Ha
megválaszoltuk a kérdéseket, szánjunk rá egy kis időt, és írjuk le az öt
szeretet-nyelvet a saját fontossági sorrendünkben. Ezután tegyük meg ugyanezt a
házastársunkkal kapcsolatban, majd osszuk meg vele felfedezésünket mindkettőnk
szeretet-nyelvével kapcsolatban.
Ha mindezt
megtettük, hadd javasoljak egy játékot, melynek a „Tankszemle” címet adtam.
Három héten át hetente háromszor kérdezzük meg a társunktól este, mikor
hazaérünk a munkából: „Egy nullától tízig terjedő skálán mérve mennyire van
tele ma este a szeretet-tankod?” A nulla az üres, a 10 pedig a csordultig tele
tankot jelenti. Miután társunk mondott egy számot, kérdezzük meg tőle: „Mit
tehetnék, hogy megteljen?” Amint megkapjuk a választ, lehetőség szerint
teljesítsük még aznap. Ezután cseréljünk szerepet, és kezdjük elölről a
játékot, hogy mind a ketten megállapíthassuk saját szeretet-tankunk
telítettségét, és elmondhassuk a kívánságunkat. Sokan menet közben jönnek rá a
játék ízére, mely szeretetük kifejezésére ösztönzi a házastársakat.
Ha
házastársunk megtanulta és rendszeresen használja a szeretet-nyelvünket, akkor
érzelmi igényeink továbbra is be lesznek töltve. Ellenkező esetben lassanként
kiapad a szeretet-tankunk. Sokan ebből a helyzetből egy újabb szerelembe
menekülnek, s kezdődik minden elölről. Társunk érzelmi szükségletének betöltése
választás dolga. Naponta meg kell hoznunk a döntést, hogy betöltjük
szeretetvágyát.
Ha szeretni
akarjuk a házastársunkat, ezt az Ő szeretet-nyelvén kell kifejeznünk, akár
természetesen jön ez számunkra, akár nem. Ez pusztán a döntésünkön múlik, nincs
hozzá szükség melengető érzelmekre. Be akarjuk tölteni érzelmi szükségleteit,
ezért az ő nyelvén kezdünk beszélni. Ugyanakkor az is igaz, hogy tele
szereret-tankkal társunk valószínűleg viszonozni fogja szeretetünket. s
kedvünkért ö is megtanulja a mi szeretet-nyelvünket.
Ha
házastársi kapcsolatunkból hiányzik a szeretet, a különbözőségeink
felnagyítódnak. Nem a boldogság forrását, hanem éppen ennek akadályát látjuk
egymásban, s a nyugodt hátország biztonsága helyett csatatérré válik a
házasságunk. A szeretet nem old meg minden problémát, de biztonságos légkört
teremt, amelyben a házastársak vádaskodás nélkül megvitathatják
nézeteltéréseiket, és megoldhatják konfliktusaikat. Két nagyon különböző ember
is megtanulhat harmóniában élni egymással, ha felismerik, hogyan hozzák ki a
legjobbat a másikból.
Újjászülethet-e
a szeretet a házasságban? De még mennyire! Csak meg kell tanulnunk egymás
szeretet-nyelvén beszélni.
Azok a
bírálatok adják számunkra a legjobb kulcsot házastársunk szeretet-nyelvének
felismeréséhez, melyekkel a mi viselkedésünket kifogásolja. Bírálataink
többnyire szoros kapcsolatban állnak saját érzelmi szükségleteinkkel. Mikor
elégedetlenségünknek adunk hangot, valójában szeretetéhségünket fejezzük ki, ha
nem is a legmegfelelőbb formában. Ha ezt megértjük, talán megfelelőbben tudunk
reagálni társunk bíráló megjegyzéseire. Például így: „A szavaidból ítélve
számodra ez különösen fontos. Megmondanád, miért tartod ennyire lényegesnek?” A
kritikus megjegyzéseket nem árt tisztázni. Könnyen lehet, hogy egy ilyen
tisztázó beszélgetés végül kéréssé szelídíti azt, ami követelésnek indult.
|